Heuréka!

A zárt végű játékokat sokan az ördögtől valónak gondolják, pedig éppen annyira szükség van rájuk, mint a nyílt végű játékokra.

Ezeknek a játékoknak mindig célja és határozott, nem a gyerek által szabályozott VÉGE van.

Ilyen játék például a 

• kirakós - ha összeraktad, akkor kész, befejeződött, hurrá, megcsináltad
• egy montessori torony is, ha a karikákkal nem szabadon játszik épp a gyerkőc,mert mondjuk fánknak képzeli őket, hanem magát a tornyot teszi össze: a nagyobb karikától haladunk a kisebb felé, meghatározott sorrendben, a végére pedig feltesszük a gömböt és KÉSZ van.
• társasjátékok. Ott is van egy cél, ráadásul itt még valaki nyer és valaki veszít (nyilván itt is vannak kooperatív társasok, ahol az együttműködés a fontos, de a társasok nagy részében mégiscsak van egy nyertes),. A játéknak itt is van egy határozott vége, valaki célba ér az összes bábujával megszerzi az összes akármit, nem ragozzuk, érted úgyis
• dominó, kártyajáték
• ide tartozik a legtöbb képernyős játék (kivéve az építős játékokat - nálunk is Minecraft őrület van, nagyon észnél kell lennünk, mennyit engedünk)

Miért jók ezek a játékok? 

Amiatt az egy szívdobbanás miatt, amit az utolsó puzzle behelyezésre okoz. A diadalmas tekintet miatt, amikor a toronyra rákerül a teteje. Amiatt az érzés miatt, hogy MEGCSINÁLTAM. 

Hogy a várat, az utánfutós autót szét lehet szedni, ha "valami nem stimmel" és újra lehet kezdeni, amíg "jó nem lesz".

Miért jó még?

Mert az élet más csak ilyen: veszíteni és nyerni is meg kell tanulni szépen.

A kudarcba belefulladó és a sikert megélni nem tudó emberek világát éljük, és a mi felelősségünk megtanítani nekik, hogy hogy ne legyenek elviselhetetlen kis görcsök.

Félénk, szétszórt, rendetlen, basáskodó, bocsánat-hogy-élek gyerekeknek hihetetlen önbizalmat tud adni egy jól megválasztott zárt végű játék.

Éljünk ezzel a lehetőséggel, adjuk meg nekik, amire szükségük van, ne csak azt, amire vágynak :)