Nyílt végű és zárt végű játékok

A nyílt végű (open ended) és a zárt végű játékoknak hatalmas és rendkívül harcos rajongótábora van. Értjük, megértjük, egyet is értünk, de szeretnénk árnyalni a képet.

Hogyan tudjuk közérthetően megfogalmazni, hogy mi a nyílt végű játék?

Ne gondolj bonyolult dologra, mindjárt érteni fogod. Olyan játék, amivel a gyerek határok nélkül eljátszik.

Egy várat formázó építőjáték, amiből nem csak vár rakható ki. Sima fakockák, ami lehet híd, lehet torony, lehet házikó.

Kisautó. Baba. Bármilyen szerepjátékhoz szükséges tárgy vagy épp jelmez, ahol ő dönti el, hogy mondjuk a fa banánnal úgy játszik-e, hogy ő a boltos, vagy épp szakács és süt belőle valami finomat, vagy egyenesen ő a kismajom, aki a kanapén gubbaszt,mert épp az a majomvár.

Minden olyan játék, aminek nincs vége, nincs célja, aminél nincs olyan, hogy ELKÉSZÜLT, kész van, befejeződött.

Miért jók a nyílt végű játékok?

• mert a gyerek képzelőerejét fejlesztik (merre megy a kisautó? kik ülnek benne? egyáltalán merre kanyarodjon az út?)
• egy nagyon érdekes dologra világít rá: ha van fantázia, akkor sosem unatkozik, és nem függ a képernyőtől
• a problémamegoldó képessége ugrásszerűen nő, képes kitalálni a megoldást, vizualizálni egy tervet
• elképesztően segíti az analóg gondolkodást (erről is írunk majd bővebben). A vár körül a várároknak nem kell vizesnek lenni, nem attól lesz a játék szempontjából igazi, lehet egy harisnya is, sőt,oda is képzelhetjük, a lényeg, hogy úgy játsszunk vele, mintha ott lenne.

Sorolhatnánk még a sort, de talán a lényeg a szabadság. A képzelet, az alkotás, a fantázia szabadsága.

A nyílt végű játékokat érdemes mihamarabb bevezetni, bátorítani a gyereket, hogy játsszon ilyet, ez tanítja meg ugyanis JÁTSZANI, használni a képzeletét és kreatívan megoldani a későbbiekben is olyan élethelyzeteket, ahol az élet nem feltétlen kínálja tálcán a megoldást.

Jól hangzik, ugye?

A következő bejegyzésben azt is elmondjuk, hogy miért van szükség a zárt végű játékokra is.